A Lechang Yuhuang Tudomány és Technológiai Park csapatjának nagyszerű napja a Songshan-tónál

A Lechang Yuhuang Tudományos és Technológiai Park egy szerelvénygyártó üzem. A csavarok, anyák és szegecsek gyártósorán folyamatosan ellenőrzik minden tétel termékeit, hogy biztosítsák a nagykereskedők számára a minőségi áru beszerzését. Amikor tehát kiderült a hír, lemondjuk az előadást, és csapatot alakítunk, hogy elmehessünk a Szongszan-tó Ökológiai Parkba? A pihenőszoba napok óta káoszban – mindenki izgatott. Nem hallatszik fémtárgyak csilingelése, sem a megrendelési listára firkálás – csak egy napon át töltött idő kollégákkal, tudod? Olyan csodás nap volt, kaotikus, mégis érdekes.

1. Reggeli találkozó: Csemegék, napfény és teljes őrültség a kapunál

Korán reggel érkeztünk a park bejáratához – ahhoz, ahol azok a kedves, régi stílusú épületek vannak, és a szélben lengedező piros lampionok. A csapat fele zsebre dugott finomságokkal érkezett (Máj hozta híres szezámcukrait, és mondhatom, mindannyian rajta csaptunk le, mint a sirályok – nevetve kellett elküldenie minket, hogy hagyjuk már abba), a másik fele pedig máris tréfálkozott. Hu, a technikai részlegből, hozott egy apró hangszórót, és régi popdalokat zengett – tudjátok, azokat, amelyeket mindenki ismer, de senki sem vallja rá magára? Qiang pedig folyton rendezőnek adta ki magát, hadonászva: „Na, csoportosuljatok, csoportosuljatok!”, mintha filmet forgatnánk. Összeverődtünk a bejárati lépcsőn egy közös fotóhoz – néhányan elbújtak a „Yuhuang Tudományos és Technológiai Park” feliratú zászló mögé (biztos vagyok benne, hogy Lin ezt tette, hogy kitérjen a mosolynak a kamerában), mások buta képet vágtak. Sokkal jobb volt ez, mint azok a merev munkahelyi fotók, amiket a jelentésekhez készítünk!

2. Parkbéli séták: Mindenhol fotózási lehetőségek, véletlenszerű beszélgetések és lázba hozó gyepjátékok

• Képkészítés szó szerint minden szép sarkon : Elindultunk a fás ösvényeken, és mindig, amikor valaki valami szépet látott – egy tóra nyíló kilátást, sok színes virágot, vagy akár egy kényelmesnek tűnő padot – azt kiáltotta: „Várjatok, kép!”. Egyszer találtunk egy füves dombot, és Lin azt mondta: „Gyertek, feküdjünk le körbe, csináljunk égboltos képet!”. Hong elfelejtette napszemüvegét, így olyan erősen hunyorgott, hogy a képen szinte csak résnyire látszott a szeme – ezt még mindig ugratjuk miatta. Egyszer meg egy kis hídon álltunk meg, és mindenki áthajolt a korláton, hogy képet készítsen – a csoport felének pánikrohama volt, nehogy beesszen a telefonja a vízbe (kiáltson Wu-nak, aki majdnem beledobta az övét, de utolsó pillanatban elkapta). Ezek a képek nemcsak az irodának készültek – folyamatosan küldözgetjük őket a csapat WeChat-csoportjában, és viccelődünk egymás furcsa pózain.

3. Programok: Kártyapályás káosz és biliárd, ami csak kacagtató zűrzavar volt

• Kartok: Ki gondolta volna, hogy ennyire versenyszelleműek vagyunk? : A park terepjáró kartpályája volt a a fő attrakció. Qiang állt az elsőnek — beindította a motort, mintha valódi versenyen lenne, ordított egyet, hogy „Mehetünk!”, majd tíz másodperccel később máris kicsúszott. Mi a szélén állva úgy nevettünk, hogy fájt a hasunk — valaki még le is filmezte, és most ez a csapat kedvenc meme-je. Lin következett, ő olyan lassan vezetett, hogy mindannyian kiabáltunk: „Siess már!”. Ő csak mosolygott, és azt mondta: „Én élvezem a kilátást!”, de mi mind tudtuk, hogy attól félt, összetöri. Még Wang nénénk, az ügyvezetőnk is próbálkozott — nem versenyzett, csak kétszer körbevezetett, és minket integetett, mintha felvonuláson lenne. Semmi köze nem volt a technopark nyugodt, komoly hangulatához — csak hangos, buta, káosz-szerű öröm.

• Biliárd: Szörnyű lövések, de annál több nevetés : Olyanoknak, mint én, akik nem akartak száguldozni (lásd be, túl ügyetlen vagyok a gokartozáshoz), volt egy biliárdszobájuk. Felváltva játszottunk, és hűha – egyikünk sem volt jó. Megpróbáltam eltalálni egy golyót, de annyira mellé lőttem, hogy a dákó olyan erősen csapódott az asztalhoz, hogy mindenki összerezzent. May véletlenül bedobott egy golyót, és úgy ujjongott, mintha nyert volna valami díjat – mindenesetre mindannyian tapsoltunk neki. Hu folyton megpróbált egy „menő lövést” bemutatni, amit a TikTokon látott, de soha nem sikerült neki – egyszer sőt teljesen rossz golyót talált el. Persze senkit sem érdekelt a győzelem – csak körben ültünk, ittunk vizet, röhögtünk egymás rossz célzásán, és butaságokról csevegtünk, például hogy mit fogunk enni vacsorára. Nem esett szó nagykereskedelmi megrendelésekről vagy termelési célokról – csak lazán, könnyedén beszélgettünk.

4. Hazafelé: Fáradt lábak, tele szívvel, és már tervezzük a következő utat

Mire befejeztük és indulni készültünk, mindenkinek a por lepte el a cipőjét, és a nevetéstől már rekedtek voltunk. De senki nem bánta – mindannyian aznap legjobb részeiről beszélgettünk. Qiang még mindig védelmezte a gokartozási „képességeit” („Szándékosan csúsztam ki!”), May az utolsó szezámcukrait osztogatta, Wang nénikénk pedig azt mondta: „Ezt feltétlenül megismételjük hamarosan.”

Ez az út nemcsak szünet volt a technoparktól. Arra is rávezetett, hogy nemcsak egy csavarokat és anyákat gyártó csapat vagyunk. Mi vagyunk azok, akik segítjük egymást, amikor későn elromlik egy gép, akiknél van ennivaló, ha valakinek elfogyott az ebédje, és akik jóízűen nevetnek egymás hibáin. A Lechang Juhuang Tudományos és Technológiai Parkban fontos, hogy jó termékeket gyártsunk, de olyan napok, mint ez? Ezekért igazán várom, hogy munkába jöhessek. Már most nyaggatjuk Wang nénikénket, hogy hova menjünk legközelebb – esetleg piknikezzünk a tóparton? Keresztbe tett ujjakkal reménykedünk, hogy igent mond!

Lechang Yuhuang Electronic Technology Co., Ltd

Email: [email protected]

WhatsApp/WeChat/Telefon: +8613528527985